
(0 vélemény)
Állapot
Készleten
Jó állapotú antikvár könyv
Partner
Enyhén kopott borító.
Ezt a könyvet külső partnertől szerezzük be Önnek, a szállítási idő hosszabb lehet, kérjük megrendeléskor ezt vegye figyelembe.
Várható szállítási idő: 4-7 nap
100
hűségpont
Hogy működik az alku?
A század első felében Molnár Ferenc nevét itthon és külföldön is megtanulták. 1939-ben azonban el kellett hagynia hazáját, a fasizálódás elől Svájcba, majd az Amerikai Egyesült Államokba költözött. Itt, New Yorkban halt meg 1952-ben. Utolsó műve ez a kötet, amelynek eredeti kéziratát – a kiadói utószó szerint – New Yorkban sem sikerül föllelni, ezért az Útitárs a száműzetésben – magyar író alkotásához képest szokatlan módon – fordításban jelent meg először Magyarországon, 1958-ban. ; A „Jegyzetek egy önéletrajzhoz” alcímet viselő kötet a megkésett szerelem, az igaz barátság krónikája. Önvádtól terhes emlékezés ez Vandára, a szerző titkárnőjére, aki tökéletes útitársként kísérte az írót, egészen addig, amíg korai halála (1947) el nem szólította Molnár Ferenc mellől. „Vanda meghalt – életem fénye kialudt” – írja emlékező sorainak kezdetén a szerző. Majd Vanda alakja, jelleme formálódik teljessé, a kínlódva életrehívott emlékezés jelen idejűségében. Ez a törékeny teremtés, aki hallatlan tehetsége, empátiája révén minden rezdülését képes volt „fogni” szeretett főnökének, olyan feltétlen odaadással, érzékenységgel és megejtő őszinteséggel – mégis szinte észrevétlenül – állt Molnár mellett, amellyel hallatlan biztonságot adott munkaadójának. Molnár érzelmeit a – Vanda halála után értelmezett – szemérmes, plátói szerelem hatotta át, ám ennek a belsőleg és külsőleg is tökéletesen tiszta nőnek a testét soha, csakis a lelkét „ölelhette” meg. Az önéletrajzi jegyzetek végén olvasható drámarészlet, halottsirató méltó emléket állít ennek, a páratlan kisugárzású asszonynak, aki földi mércével szinte nem is volt mérhető, hiszen leginkább a szentekhez, angyalokhoz volt hasonlatos. Lírai képsorokban elevenednek meg a munkában eltöltött amerikai esztendők, és a krónikás szomorú számvetése „És íme, ez a vége az ellenállhatatlan kényszerből íródott töredékes, zavaros, soha meg nem írandó, halva született színdarab-vázlatnak”. – Molnár Ferenc életművének megkerülhetetlen darabja a kötet.
Mutass kevesebbet
| Kiadó: | Táncsics Könyvkiadó |
|---|---|
| Kiadás éve: | 1958 |
| Kiadás helye: | Budapest |
| Nyomda: | Athenaeum |
| Borítótervezők: | Szecskó Tamás, Varga Imre |
| Nyomtatott példányszám: | 12150 |
| Kötés típusa: | félvászon, kiadói papírborítóban |
| Terjedelem: | 358 oldal |
| Fordítók: | Stella Adorján |
| Nyelv: | magyar |
| Méret: | Szélesség: 13.00 cm, Magasság: 19.00 cm |
| Kategória: | Irodalom / Szépirodalom / Regény, Novella, Elbeszélés / Irodalom / Irodalomtörténet / Bibliográfiák,életrajzok Írókról, Költőkről / Irodalom / Irodalomtudomány |
Az Ön ajánlója
Alkupontjait és hűségpontjait csak belépett felhasználóként írjuk jóvá. Csak könyvajánló esetén írjuk jóvá a jutalmakat.
Írjon ajánlót a könyvről, hogy mások is kedvet kapjanak az elolvasásához. Kérjük ne a könyv állapotáról és a kiszolgálásról írjon véleményt.
Vélemények a könyvről