"Valahol túl, meseországban..." I-II. kötet

I. kötet: "Albert Tezla professzor, a Torontál megyei Padéról amerikába kivándorolt magyar szülők, Tézsla Mihály és a majd száz évet élt Szénási Luca gyermeke már Indianában látta meg a napvilágot, South Bend városában, amely akkoriban, 1915-ben, főleg az ottani nagy mezőgazdasági gépgyár nyújtotta munkaalkalom miatt, egyike volt a legnagyobb amerikai magyar településeknek. Ebben az "amerikai Sopronnak" nevezett városban nőtt fel a Minnesotai Egyetem majdani irodalomtanára, a valóban legalább kisvárosnyi "amerikás" magyarság körében. Az ő sorsuknak, szülei életének és az "Amerika-láz" idején, az 1880 és 1920 közötti étvizedekben az USA-ba származott milliónyi magyarnak állít emléket könyvében. A gazdagon jegyzetelt dokumentumkiadvány a szülőfalutól az amerikai megtelepedésig, sőt a második nemzedék elamerikanizálódásáig követi végig a kivándorlók oly sokszor keserves sorsát a korabeli források segítségével, bő gyűjteményt adva sajtójukból, a ma már néha csak egyetlen példányban fellelhető, elsárgult kisvárosi újságokból, magánlevelekből, politikai vitákból, törvényszövegekből, útleírásokból, törvényszéki iratokból, követi jelentésekből, amerikai magyar egyházi iskolák irataiból, nyelvkönyvekből; megismerkedünk a bányák, a gyárak, a farmok, a kisebb-nagyobb amerikai magyar települések életével, magyar parasztokkal, akikből Amerikában bányász, vasutas, kohósalakot lapátoló segédmunkás lett, aki nap mint nap kockára tette az életét, a "burdosházzal", ahol az asszony nélkül érkezett férfiak éltek, szobát vagy ágyat bérelve, a magyar egyletekkel, furcsa angol-magyar vegyülék nyelvükkel, a "hunglish"-sal, egész "magyar-Amerikával", ezzel a kontinensnyi területen szétszórt, folyton változó lélekszámú, de legalábbis milliós virtuális országgal, amely negyven-ötven esztendeig állt fenn, amíg a történelem újabb fordulata meg a természetes asszimiláció le nem törölte a térképről; ma már jobbára csak emléke él Tezla professzor húszévi munkát áldozott e yűjtemény összeállítására, hogy a kutatókon kívül a nagyközönség is megismerkedhessék a magyar (és az amerikai) történelem e különös, érdekfeszítő epizódjával, mely bár csak alig két-három generációnyira van a jelentől, a maga valójában mégis jószerivel ismeretlen, vagy csak a messze távolban szem elől vesztett rokonok életéről szóló családi legendákban maradt ránk. II. kötet: Kelt levelem Ápril 20-an 1905 évben Szeretett kedves nőm és atyám kivánom istentől hogy ezen pár sorom az legjobb egéségben találja mindnyájokat és hála az jó istennek egéséges vagyok mejhez hasonló jott kivánok mindnyájóknak. Továbbá tudatom veletek hogy megint Betlehemben vagyok és a vasgyárban dolgozom most már éjszakai munkám van és taller harmincznyolcz czent az fizetés azért az kőbányát ott hagytuk és kettőnket felvettek de Mártont még nem és tudatom velek hogy most már itt meg állapodunk velek aztis hogy az szememben az szél bele csapott valami sze metet és azért fizetem az orvosnak 75 centet mégis magamnak kellett meg gyogyitani de azért munkákbol nem áltamki csak türtem demár meg gyogyul talán ha az isten segit. Továbbá irják meg hogy vannak az ó hazában nincs-e valami rossz ujság és hogy mutatnak a vetemények és mijjen tavasz van és az husvétt inepeket hogy töltötték boldogan mert nekünk nincsen husvétt csak ugy tudjuk hogy van husvéttis kinek kinek de az szegény vándor magyaroknak nincsen innep semi deazért sohajtunk istenhez miis de sokszor nem mulik el az nélkül tán egy percz hogy istenre és kedves családomra negondolnék. Továbbá irják meg hogy az közi Tóth János hogy van milett vele és mondják meg neki tisztelem és kivánok neki jóegészséget és az Pánczél István meg adta-e már a fát el nefelejcsék neki említteni mert az nekünk is pénz és kérem irják meg hogy az szülü hogy mutatkozik most már tisztelem ked ves atyámat kedves nömet marit Gábort és akis aran y csibét akis bözsikémet és beszéll-e már akis aranyom mari pedig tanulj irni és irjál egy vidito levelet Továbbá tisztelem apámuramat anyámasszony Julis és akis gyermekeket alsó felső szomszédokat dinyeiéket öreg nénémet konékat Szabó sogoromat szeretett kedves családjábal László komámat családjával s min denn komámat családjaikal az Jánost es az öreg ángyomat köröskörüli szo mszédokat min den jó barátaimat szoval az egész közön ségnek álandó és fris egéséget választ várok Soraim zárva maradok jó fia és szerető férjed Johan Benczik az hideg sirig koporsom bezártáig tisztelettel isten velek velemis uram isten segics ámen és mondják meg Huszár Ferenczéknek is tisztelem őket valamennyiöket és irhatnak mártonak ide mihozánk az atress Sout Betlehem Skuleri Srtit Ha no. 26 Pa Nord amerika"

Mutass kevesebbet