Vándorlásaim és élményeim Persiában

ELŐSZÓ Közép-ázsiai utazásom leírása közzétételekor azt igérém a hazai olvasónak, hogy későbben, ha vándorbotomat valami nyugalmas hajlék szögletébe támaszthatom, majd akkor több évi kóborlásom történetét egész terjedelmében akarom elmondani, amivel különösen Közép-Ázsia hátországai és az irodalmunkban hiányzó keleti szomszéd országok ismertetésére céloztam. Jelen munkámmal ígéretem első részét beváltom. Jóllehet ez irodalmunkban Persiáról a legelső mű: de azért a tiszt. olvasó ne várja, hogy olyasmit fog benne találni, mi az európai hason-tárgyú irodalomban ismeretlen volna. Persiának, mely a 16. századtól kezdve egészen az újabb korig nyugati utazóktól annyiszor meglátogattatott és leíratott, alig van egy vidéke, mely egy Chardin, Liebuhr, Malcolm, Christie, Pottinger, Kinneir, Fraser, Rawlinson és Loftus fürkésző szemét kikerülte volna; alig egy romja, melyet egy Ouseley, Ker Porter, Texier sat. kutatásai nyomán régiség-búváraink ne ismernének. Az iráni nép jellem- s szokásrajzában, nincs azon fény- és árnyoldal, melyet Morier, Gobineau és Polak tollai ne érintettek volna, nincs ethnographiai sajátság, melyet Khanikoff és Duhousset kellő figyelemre ne méltattak volna.

Mutass kevesebbet