Vásott kölykök

Előszó részlet: Jean Cocteau nem szorul nálunk, Magyarországon különösebb bemutatásra: nemcsak hírből ismerjük, hanem műveiből is kaptunk több-kevesebb ízelítőt. A húszas évek elején, amikor Párizsból s Berlinből Budapestre is átcsapott a művészetek megújulásának, a régi formák kicsúfolásának, s a mindenáron merészet és meghökkentőt akarásnak a láza, a mi fiatal újítóink Cocteau színpadi játékait s balettjeit is harcba vetették a szokványos drámai és színpadi módszerek megdöntésére s hamarosan Cocteau egyik regényét is lefordították, az önvallomásként ható Grand Ecart-t, mégpedig A párizsi fiú címmel, amivel ennek a szép kis könyvnek nem annyira cocteau-i, mint inkább párizsi jellegét hangsúlyozták, mint ahogy Cocteau a köztudatban, nem csupán a mienkben, a francia szellemi élet éppen olyan tipikusan párizsias termékének számít, mint a zenében Dárius Milhaud, vagy mint a festészetben Picasso. Színművei közül későbben, egy-kettő nálunk is színrekerült, verseit viszont, különös módon, vagy nemigen ismerték, vagy pedig nem vették komolyan, holott Cocteau elsősorban költőnek tartja magát, s legváltozatosabb irodalmi és művészi alkotásait, regényt, színdarabot, filmet, kritikát, manifesztumot, emlékiratot, éppúgy a "költészet" címén foglalja mindenkor össze, mint rímtelen vagy rímes, szabályos vagy szabálytalan formájú és inspirációjú költeményeit.

Mutass kevesebbet