Vásott kölykök

Az örökifjú, bár maholnap már hetven esztendős Jean Cocteau nem szorul nálunk, Magyarországon különösebb bemutatásra: nemcsak hírből ismerjük körülbelül negyven év óta, hanem műveiből is kaptunk több-kevesebb ízelítőt. A húszas évek elején, amikor Párizsból s Berlinből Budapestre is átcsapott a művészetek megújulásának, a régi formák kicsúfolásának, s a mindenáron merészet és meghökkentőt akarásnak a láza, a mi fiatal újítóink Cocteau színpadi játékait s balettjeit is harcbavetették a szokványos drámai és színpadi módszerek megdöntésére s hamarosan cocteau egyik regényét is lefordították, az önvallomásként ható Grand Ecart-t, mégpedig A párizsi fiú címmel, amivel ennek a szép kis könyvnek nem annyira codteau-i, mint inkább párizsi jellegét hangsúlyozták, mint ahogy Cocteau a köztudatban, nem csupán a miénkben, a francia szellemi élet éppen olyan ipikusan párizsias termékének számít, mint a zenében Darius Milhaud, vagy mint a festészetben Picasso.

Mutass kevesebbet