Vérrokonok

Ez a darab a szenvedélyről szól, hősei tehát nem a valóságos térben, hanem megszállottságuk mágneses erőterében mozognak. Még nem is ismerik egymást, de szavuk – ha kissé megemelik hangjukat – áthallható, tárgyakat tudnak ide-oda adogatni, és egy „halló” elkiáltása után egymással akadálytalanul találkozni. A szereplőket egytől egyik Bokornak hívják, és kivétel nélkül vasutasok. Szenvedélyük közös fókusza a vasút, állandóan róla beszélnek, őérte élnek-halnak, s ha kivételesen valami egyebet csinálnak – tojást esznek, vagy vörös bort vásárolnak –, azt is csak a vasút érdekében teszik. Minthogy mindnyájan az ő javát akarják, mindegyiküknek – a maga módján – igaza van. A vasút a „nagy ügy”, amelyért szurkolunk, lehetőleg úgy, hogy a néző behelyettesíthesse bármivel, amire ő tette föl az életét, a hazától kezdve a valláson és a politikai eszméen keresztül egészen a labdarúgásig vagy az ultizásig. Hogy megkönnyítsük az általánosítást, ne adjunk a szereplőkre vasutas-egyenruhát, s ne építsünk a színpadra szemaforokat.

Mutass kevesebbet