Világ-virág

Néhány évvel ezelőtt Pállné Kovács Róza, az Erdélyben lévő korondi „írókázó” asszony elmondta a szerzőnek az általa írókázott (a könyv 1. ábráját képező) cseréptálról, hogy annak közepére az életet adó Napot mintázta, belső peremére pedig a cserelapit (cserfalevelet) és a hálót: az életet és a halált jelölő motívumokat. A Napból támadó „nyitó”, illetve a Naphoz visszahajló „záró” tulipánok a tavasz és az ősz, a hajnal és az alkony képviselői. Ezeknek tehát a környezetünkről, a világunkról szóló hiteles üzenete van! Ez akkor válik igazán lényegivé, ha körültekintünk alaposabban a régi kultúrák és a természeti népek műveltségében, amelyekben az elemi alakzatok megszámlálhatatlan sokasága van jelen; egyebek között a kör, a négyzet, az átlósan osztott négyzet, az állókereszttel osztott négyzet, a kereszttel osztott kör, a lépcső és a spirál. Ezek az alakzatok meghatározó sorrendben egymásból következnek, belőlük és általuk szerveződik számos fontos tagoltabb alakzat (pl. forgórózsa, életfa, kentaur, az analógiában összetett állat- és növényalakzatok). Mindezek szerte a világon elterjedtek, földrajzilag és időben is egymástól távol eső népek művészetében bukkantak föl, és a társadalmi, gazdasági változások ellenére évezredeken át fennmaradtak. A szerző ezek után a fölismerések után kezdte el keresni, és meg is találta a rendező elvet, egy olyan logikai modellt, amely az egymástól jócskán távol keletkezett motívumok rendszerét, rokonságát és általános jelentés-tartalmát igazolja. A logikai modell alkalmazása döbbentette rá a „négyzet őskori megtalálásának” a jelentőségére, de lehetővé tette számára azt a következtetést is, hogy a természetben élő ember miért rajzol, farag, sző, vagy hímez lépcsőt vagy hármas levelet a spirál mellé: hogy a lépcső alak miért alkalmas a „kezdődik” és a „bevégzett” jelölésére. Ezeknek tehát egyetemes jelentéstartalma van és ezek a jelek, motívumok rendszert alkotnak. Ezek alakították az ősi műveltséget, a megismerés és felfedezés kényszere, és öröme által, az érzékelés, észlelés és gondolkodás, tehát a megismerési folyamat segítségével. * Ezeknek a motívumoknak az összefüggés rendszerét és alkalmazási módjait követhetjük nyomon az alábbi TARTALOM szerinti kötet tanulmányozása során: • I. „VILÁG VIRÁGA, VILÁGNAK VIRÁGA” (Az osztatlan egész, a négyzet alaposztása, azonos jelek az alaposztás négy mezejében, a megkülönböztetett átlók); • II. „EGY A KETTŐ, HÁROM A NÉGY...” (Az alapkettősség, az alaposztású négyzet, a fehér és a fekete minőség megjelenésének „háza”, a három négyzetből szerveződött alak formai adottságai, az L alak az építkezés, a „teremtődés” csírája, négy helyzetének alapelrendeződése és egyéb alapelrendeződései, az alapképleteknek a megjelenési módja a szerves műveltségben, a nyitott és zárt világ-virág, a forgórózsa); • III. „CSAK AMI NINCS, ANNAK VAN BOKRA, csak ami lesz, az a virág...” (A 3 x 3-as négyzethálóban szerveződő rendszer, a jelrendszer szervezési módja és szerkezete, a jelrendszer alakjai a szerves műveltségben /A „sugárzó”. A „sugár”. A „hal”. A „bárány”. Az „ülő madár”. A „spirál”/, a spirál és a „hármasság”, a lépcső és a spirál kitüntetett szerepe, a különböző jellegű és rendeltetésű lépcsőspirálok a szerves műveltségben, elemi életfatípusok, a kapu, a négyes szerkezetű életfa, az egyező (II) és a keresztező (X) képlet, a rokon alakok szerveződési módja a különféle kultúrákban, a hat alak nyitott és zárt négy-négy rendszerének elrendeződése a 3 x 3-as rendszerben, a 3 x 3-as jelrendszer 36 jelének alapelrendeződései). FÜGGELÉK: - TANULMÁNY AZ ARANYMETSZÉSRŐL; - LOGIKAI FORMASZERVEZÉS ÉS FORMA SZERVEZŐDÉS; - A TEREMTŐ IGE MŰKÖDÉSE A NÉGYZET­RÁCSBAN. * A „Világ - Virág” című ezen kiadványt a természetes műveltség alapjelei, és azok rendszere, valamint a létünket meghatározó két fontos tényező, a 4 x 4-es jelrendszer alapszerkezete és az aranymetszés, valamint a tér-idő jelölődése a logikai modellben iránt érdeklődő olvasóink figyelmébe ajánljuk.

Mutass kevesebbet