Világirodalom I-II.

„A ​világirodalom szó mint cím, félrevezető lehetne, ha tisztán tartalmi szempontból értelmeznők. Nem tudom, van-e élő ember, aki képes lenne az egész világirodalom minden korszakalkotó emberével úgy foglalkozni, hogy annak valóságos képét, nézőpontjainak különbségét, gazdagságát, mélységét igazi megelevenítő erővel tárja az olvasó elé. Mindenesetre: belőlem ez a tudás, ez a képesség hiányzott. Számomra a világirodalom elsősorban nézőpont volt: olyan költői tartalmak és formák felkutatása és elemzése, amelyek nélkülözhetetlen mai valóságunk igazi, mélyreható megértése szempontjából. Így váltak számomra elsősorban a 19. századi világirodalmának nagyjai kutatási témákká. (Cervantestől, Shakespeare-ről csak alkalmi vázlatokig jutottam el.) Témákká pedig elsősorban azáltal lettek, mivel az ember és az ember világának objektív, társadalmi fejlődését az ilyen művek tárták fel és örökítették meg olyan szélességgel, olyan mélységgel, hogy a visszatekintő számára előremutatóan megjelöljék az emberi nem igazi fejlődésének fontos szakaszait és típusait.”

Mutass kevesebbet