Záróra

Joseph ​Hellert A 22-es csapdája indította el a világhír útján, 1961-ben. Most pályája végén súlyos betegségből lábadozva „hattyúdalában”, harminchárom év múltán visszatér a szállóigévé vált című alapkönyv szereplőihez: mi történik velük, mi maradt belőlük mára – az öregkori depresszióban szenvedő, de így is csillapíthatatlanul életvidám és dévaj Yossarianból, az egymást kiegészítő két jó barátból, a nyápic entellektüel Sammy Singerből és a robusztus üzletember Lew Rainowitzból, a gyanús üzelmeit egyre magasabb körökben és nagyobb mértékben űző Milo Minderbinderből és a szerencsétlen Tappman lelkészből, akinek sajátságos urológiai problémája – hogy tudniillik engedély nélkül nehézvizet pisil – átvezet a regény szürrealisztikus szatírává bomló, négy cselekményszálból sodort jelen idejű vonulatába, amelyben a század- és ezredvégi Amerika hatalmi berendezkedésének fekete humorban pácolt lidérces torzképe mered ránk. A Záróra többértelmű cím: zárórája és összefoglalása a könyv Heller egész írói munkásságának, fő témáinak, stiláris és szerkesztési módszereinek, zárórája természetesen a szereplők életének: végül pedig zárórája az „amerikai évszázadnak” amelyet Heller mindig is kételkedve és kritikusan szemlélt. Különösen ötvöződik benne az öregség melankóliája, a felháborodás és a nekivadult humor. Pokolian mulatságos, egyszersmind mélyen megindító olvasmány.

Mutass kevesebbet