Erdey Sándor

Erdey Sándor (1920. augusztus 14. – ?) magyar honvédként részt vett a második világháború végén a körülzárt Budáról történt katonai kitörésben. Emiatt kezdte őt zaklatni a „felszabadulás” után újjáalakult, immár kommunista irányítás alá került rendőrség. Első letartóztatására 1945. március 2-án került sor Szentesen. Ettől fogva szinte állandó zaklatásnak volt kitéve a hatóság részéről, míg 1946. június 3-án a Budapesti Népbíróság jogerősen felmentette a vádak alól. Felmentése után azonban nem mehetett haza, még aznap az ÁVO (később ÁVH) rettegett Andrássy út 60. alatti székházába szállították, ahonnan a Buda-déli Internálótáborba került. Innen 1947. szeptember 24-én szabadult. 1948. március 3-án Szombathelyen tiltott határátlépési kísérlet gyanúja miatt ismét letartóztatták. Újra az Andrássy út 60-ba, majd innen a Buda-déli Internálótáborba, és végül a Kistarcsai Központi Internálótáborba került. Ügyében tárgyalás nem történt, ítéletet nem kapott. 1950. augusztus 18-án Kistarcsáról, számos társával együtt az akkor megnyitott recski kényszermunka táborba szállították, ahol - embertelen körülmények és bánásmód mellett - egészen a tábor felszámolásáig raboskodott. 1953. szeptember 18-án szabadult Recskről és újra Kistarcsára került, ahonnan 1953. október 27-én - immár véglegesen - szabadult.