A magyarság néprajza II.

Czakó Elemér, Viski Károly: A magyarság tárgyi néprajza II. kötet, [é.n.], Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 399. p. A Magyarság Néprajza első kiadásának megjelenése (1933-1937) előtt még pár íves rendszeres tájékoztatónk sem volt népünk hagyományos műveltségéről, szakszerűbben szólva: tárgyi és szellemi néprajzáról. Ezt a hiányt nemcsak oktatásügyünk, néprajzi ismeretekre törekvő ifjúságunk, néprajzi kutatóink, szakembereink, a szomszédos tudományterületek munkásai érezték, hanem a népi hagyaték és hagyomány tárgyilagos, rendszeres megismerésére vágyó komoly olvasóközönségünk is. Az utóbbi különösen a közelebbi évtizedekben, amikor a közélet is egyre nagyobb figyelemmel fordult népünk gazdasági, társadalmi, műveltségi állapota felé. Az e közben föltorlódó gyakorlati kérdések sokasága természetesen sűrűn érintette és érinti népünk nemzedékről-nemzedékre öröklődő, de egyúttal változandó tárgyi hagyatékát és szellemi hagyományát. A népünk gazdasági, társadalmi, műveltségi helyzetének jobbítására törekvő szándékok és tervek ugyanis nem mellőzhetik a nem egy ágazatban évszázadok során alakult, sajátosan magyarként jelentkező népi hagyaték és hagyomány megértékelését arra nézve: mit lehet a nemzet kára nélkül elvettetni s mit kötelesség érintetlenül hagyni, sőt minden áron szolgálni és tudatossá tenni s aztán a népi tudat szerinti értékként megőriztetni, gondoztatni, közműveltségünk alapozásába beleépíteni.

Mutass kevesebbet