A nagy testamentum

Az itt következő Testamentum-fordítás első alakjában 1939 végén és 1940 elején készült, s az 1940-es év folyamán jelent meg. E kiadás előszavában megírtam, mi indított a fordításra: "Fordításomon keresztül magam is a Villon keserű és csüggedt, szenvedélyes és végletesen igazságkereső farkasszemével néztem a világra és a társadalomra." Azt is jeleztem, hogy Villonban nem a "kalandort és milieu-költőt" szerettem meg, hanem "a tiszta és felelősségteljes szellemet, a mély és cicomátlan költészetet". Fordításom legfőbb célját ebben láttam: "Érdekes azonban, hogy a magyar fordítókat Villonnak jobbára csak egyik arca érdekelte, a hetyke és jasszos. A Testamentum oktávainak szenvedélyes elmélkedése, komoly zengése, némely balladának pátosza és mélabúja alig visszhangzott magyar nyelven. Amikor fordításomba belefogtam, főleg az sarkallt, hogy Villonnak ezt a másik arcát is meg tudjam mutatni." Vas István Villon azok közé a nagy lírikusok közé tartozik, akiknek élete és költészete elválaszthatatlan, akiknek lírájából nemcsak egy személyiséget, hanem egy személyes sorsot is megismerünk, s akiknek költészete híven tükrözi életük regényét.

Mutass kevesebbet