A Nagy Testamentum (Vas István és Szántó Piroska által dedikált)

Francois Villon: A Nagy Testamentum. Budapest, 1957. Magvető Könyvkiadó. 282 + [2] p. Vas István és Szántó Piroska Ungvári Tamásnak címzett dedikációjával. Vas István (1910–1991) a 20. századi magyar irodalom egyik legmeghatározóbb alakja, Kossuth- és József Attila-díjas költő, író és műfordító. A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozott, költészetét a klasszikus formafegyelem és a modern, intellektuális hangvétel kettőssége jellemezte. Pályáját Kassák Lajos körében, az avantgárd mozgalomban kezdte. Apja kérésére a bécsi Kereskedelmi Főiskolán tanult, majd hazatérve évtizedekig tisztviselőként dolgozott, amit "költő-hivatalnok" kettősségként élt meg. Háromszor nősült; első felesége Kassák nevelt lánya, Nagy Etel táncművész volt, harmadik felesége pedig Szántó Piroska festőművész, akivel évtizedekig alkottak művészpárt. A vészkorszakot bujkálva vészelte át, majd 1945 után a magyar irodalmi élet központi szereplőjévé vált, bár a dogmatikus kultúrpolitikával többször is vitába keveredett. Az egyik legtermékenyebb magyar műfordító volt; Shakespeare drámái mellett Villon, Schiller és angol barokk költők műveit is magyarra ültette. Szántó Piroska (1913–1998) Kossuth-díjas magyar festő, grafikus és író, a modern magyar képzőművészet egyik meghatározó alakja. Az Iparművészeti Főiskolán kezdett, majd a Képzőművészeti Főiskolára járt, ahonnan politikai tevékenysége miatt kizárták. Művészetére a természetközeli ábrázolás, a lírai expresszivitás és a szimbolikus formavilág jellemző. Gyakran festett virágokat, állatokat (különösen lovakat és macskákat) és tájakat. Tagja volt a háború utáni progresszív művészeti csoportosulásnak, az Európai Iskolának. Férje Vas István költő volt, akivel közös emlékmúzeumuk a budapesti Várkert rakparton található. Félvászon kötés illusztrált kiadói védőborítóban.

Mutass kevesebbet