A XX. század és az újkor vége

John Lukacs, az Egyesült Államokban élő, világhírű magyar történész ebben a könyvében - amelyet megjelenésének évében, 1993-ban Pulitzer-díjra jelöltek - a berlini fal ledöntésével, a kommunizmus bukásával, a szovjet birodalom összeomlásával bekövetkezett világtörténelmi fordulópontot elemzi. Nézete szerint 1989 a rövid - 1914-ben, az első világháború kitörésekor kezdődött - huszadik század végét jelentette. A század egész arculatát a két világháború, majd a hidegháború határozta meg: az orosz forradalom, a gyarmatbirodalmak felbomlása, majd az Egyesült Államok és a Szovjetunió között létrejött erőegyensúlyra alapuló világrend mind ezek következménye volt. Ennek a korszaknak most már vége. A huszadik századot Lukacs szerint - sokak véleményével ellentétben - nem a kommunizmus és a demokrácia küzdelme jellemezte. A század legerősebb politikai és társadalmi jelensége a nacionalizmus, a tömegnacionalizmus, amelynek legradikálisabb képviselője Hitler volt. És ez a nacionalizmus tovább él. A szerző esszéisztikus, naplórészleteket is tartalmazó írásában megörökíti a magyarországi rendszerváltás kezdetén szerzett személyes tapasztalatait (részt vett az első szabadon választott magyar országgyűlés alakuló ülésén); megosztja az olvasóval gondolatait az egységesülő Európáról (e tekintetben szkeptikus), Amerika új szerepéről a világban, Németország lehetőségeiről Európa szívében, a magyarság jövőjéről, és még számtalan más témáról a természeti környezet megóvásától (s ennek kapcsán a haladás fogalmának értelmezésétől) az állam szerepének megváltozásáig. Könyvének befejező részében pedig kitér arra, hogy nemcsak a huszadik század zárult le, hanem végéhez közeledik az 1500 táján kezdődött, úgynevezett újkor is, amelynek fő vonásai - Európa terjeszkedése, a fehér ember térhódítása, a gyarmatbirodalmak, az atlanti térség főszerepe a világtörténelem színpadán, a liberalizmus, a humanizmus, a polgári kultúra, a városi és városias létforma eluralkodása, a magánélet tiszteletben tartása, a világegyetem és a fizikai valóság newtoni felfogása, a tudományos objektivitás eszménye, a könyv kora és így tovább közül nagyon sok már eljutott vagy közel jár a végéhez. S hogy vajon mi következik ezután? Erre John Lukacs csak annyit mond: történész vagyok, nem próféta.

Mutass kevesebbet