
(2 vélemény)
Jelenleg nem elérhető. Tájékoztató ár az utolsó ismert ár és az aktuálisan érvényes kedvezmény alapján: 1 440 Ft. Jegyezze elő, és elsőként értesítjük, ha újra rendelhető!
Egy nép nagy történelmi katasztrófájának vérszagú levegője csapja meg "A zsidó háború" olvasóit. Szerzője és főhőse a zsidók szabadságharcának kiváló vezetője volt, de átállt a rómaiakhoz mert úgy vélte, így használhat többet népének. Népét akarta szolgálni a könyvvel is, de maga védelmére is szánta, - egyaránt meg akarta nyerni a hellén-római Kelet rokonszenvét szerencsétlen népe, s népe bocsánatát a maga számára. A modern olvasó immár tárgyilagos bírája "A zsidó háború" eseményeinek, mégsem tudja megindultság nélkül olvasni a népi és egyéni tragédiák e véres egymásbafonódását. A mű szereplői caesarok, királyok, főpapok, hadvezérek, de igazi főszereplője az elnyomott, leigázott, szabadságra sóvárgó nép, amelyet urai elárultak, szerencsétlenségbe döntöttek és amely a hatalmasok önző érdekeiért hullatta vérét. "A zsidó háború" témájának érdekességénél, drámai előadásmódjánál és történelmi forrásértékénél fogva mindmáig lebilincselő olvasmány, amit az is bizonyít, hogy előző kiadása az elmúlt évben igen rövid idő alatt elfogyott.
Mutass kevesebbet
| Kiadó: | Gondolat Kiadó |
|---|---|
| Kiadás éve: | 1958 |
| Kiadás helye: | Budapest |
| Kiadás sorszáma: | Harmadik kiadás |
| Nyomda: | Franklin Nyomda |
| Borítótervezők: | Kondor Árpád |
| Nyomtatott példányszám: | 10300 |
| Kötés típusa: | félvászon kiadói borítóban |
| Terjedelem: | 547 oldal |
| Fordítók: | Révay József |
| Nyelv: | magyar |
| Méret: | Szélesség: 15.00 cm, Magasság: 20.50 cm |
| Kategória: | Történelem / Hadtörténelem / Judaika / Történelem / Ókor |
Az Ön ajánlója
Alkupontjait és hűségpontjait csak belépett felhasználóként írjuk jóvá. Csak könyvajánló esetén írjuk jóvá a jutalmakat.
Írjon ajánlót a könyvről, hogy mások is kedvet kapjanak az elolvasásához. Kérjük ne a könyv állapotáról és a kiszolgálásról írjon véleményt.
Vélemények a könyvről
Még nem fejeztem be a könyvet, de az eddigiek alapján: Josephus egy fontos papi családból származó hadvezér volt, 1 a kb. 5-6 fővezér közül a Jeruzsálemi Szentély lerombolása előtti években, nagyon okos és leleményes, a népének igen dedikált, de könyveit kicsit római nézőpont szerint kellett megírni, egyébként nem jelenhetett volna meg tanúvallomása. Ez kb. dicséretben nyilvánul meg, ami a kontextusban helyénvaló is, ha valaki nagyra becsüli a harctechnikához való jártasságot például. Illetve a rómaiak által támogatott uralkodók, mint például Heródes pozitívabb színben vannak feltüntetve, mint az ellentábor, amennyire én meg tudom állapítani (nem vagyok zsidó, de olvastam e témában), ők általában a Tóra törvényei szerint éltek, nemcsak névleg. Mindenesetre szörnyű idők voltak, és mivel az idegen hatalmak eltávolították az érdemleges vezetést, ezért a vákuumban sok hitvány ember tört előre, akik például Josephust is többször megpróbálták likvidálni. Rablóbandákról is sokszor tesz említést, bár ezek közül azt sejtem, pár maga a helyi lakosságból került ki, egész családok, nemcsak férfiak, akik a településekről kénytelenek voltak barlangokba költözni, mert nem bírták hogy minden fél évben másik hadsereg gyilkolja őket, és foszt ki mindent. Ebben a periódusban, ami majdnem 200 évig húzódott a zsidók nagyon nem akarták megadni magukat, és végül fanatikus zelóták kaparintották magukhoz a vezetést Jeruzsálemben, teljesen kontraproduktív dolgokat csináltak, felégették az élelmiszereket, és legyilkolták a rómaiakkal kompromisszumot akarókat, nem elismerve, hogy az akkori római hadsereggel nem lehetett szembeszállni, amint azt Josephus is felismerte. Ő Vespasianus és Titus "barátságát" is élvezte miután a rómaiak foglyul ejtették, úgy látszik sikerült becsapnia őket.
Iosephus Flavius (eredeti nevén Yoseph ben Matityahu ha-Cohen) fő műve. Iosephus katonai parancsnok volt a zélóták oldalán a Hetvenes Háborúban, eredetileg a Jeruzsálemi Templom egyik utolsó papja volt. Vespasianus Flaviusnak, amikor az felgyújtotta Jeruzsálemet és a Templomot, megadta magát és csapatát. Rabszolga lett. Vespasianus fia, Titus Flavius felszabadította jelen műve írásáért. Ebben igazolja a rómaiakat a sacrilegium (szentségtörés) vádja alól, és a zélóta zsidó vallási pártra terheli a teljes felelősséget Jeruzsálem és a Templom pusztulásáért.