Bertha Bulcsu beszélgetései

"A hatvanas évek közepe táján kezdtem sajnálni, hogy íróbarátaimmal az életről, a világról folytatott délutáni, esti beszélgetéseim személyre, helyzetre jellemző szöveganyaga a semmibe vész. A szöveggel az arc, a jellegzetes mozdulatok is eltűnnek, elvesznek, s ha nem, tíz év múltán kopott másai a réginek. Az írók színes, sokszor szertelen személyisége novellába kívánkozik. De a novella emberi sorsokat jelenít meg, és nem a gondolatok, szavak korhoz kötött, hiteles áradatát. Így kérdezni kényszerültem, jegyzetelni, s találkozásaimból nem novella, csak novellisztikus megjelenítés és párbeszéd született. A három könyvben ötven magyar író arcvonásait igyekeztem megrajzolni, ötven kortárs író beszél a munkájáról, életéről, korhoz kötött sorsfordulóiról. Beszélgetéseinkben az egyéni küzdelmeken, sorsfordulókon túl elkerülhetetlenül jelen van az utolsó harminc - negyven év történelme is. A kor, amelyben élünk, küzdünk, melyből a testünk majd a semmibe hullik. De megmarad a mű, a feljegyzett szó, a beszélgetések hangulata, melyből a nyomunkba lépő történészek megérthetik majd hétköznapjainkat" - mondta Bertha Bulcsu 1978-ban, harmadik interjúkötetének megjelenésekor. Az ötven íróportréból tizennyolcat közöl ez a könyv. Olyan írókét, akiknek a teste már a semmibe hullt, de szellemük fénylik és messzire világít.

Mutass kevesebbet