Dávid király krónikája

Azt hiszem, most harmadszor vettem meg ezt a könyvet, az előző példányokat kölcsönadtam, és nem adták vissza többet. A könyv a hatalom és az írástudók viszonyát boncolgatja egy bibliai környezetben, Salamon király íratja meg apja, Dávid király krónikáját Ethán nevű írástudójával, akinek nem áll módjában elhárítani a "kegyet". A könyv valódi biblia elemzésként is szolgálhat, egyes részei tökéletesen felfedik az ellentmondásokat Dávid király történetében. Másrészt gyilkos humorral mutatja be, milyen őrülten nehéz igazat mondani egy zsarnoki, véres királyról, különösen egy olyan krónikában, amit egy másik zsarnok rendelt meg. És, vajon megéri-e? Miért küzd egyáltalán az írástudó, hogy megmutassa az igazságot például Betsábe és Uriás vagy Támár történetében? Többszörelolvastam már ezt a könyvet, de képtelen vagyok rájönni, hogy tudta az író annyi meleg humorral, vagy olykor maró szarkazmussal, de sosem elkeseredetten elmondani ezt a véres és kegyetlen történetet. Zseniális. Lenyűgöző.

Fogalmam sem volt, – amikor belekezdtem a könyvbe – ki volt ez a Stefan Heym. A Dávid Király krónikája c. könyvének története Kr. e. 970 körül, bölcs Salamon király idejében játszódik. Dávid király fia a bölcs Salamon felkéri a kor egyik elismert íróját Ethant, hogy írja meg apja hiteles krónikáját. Ethan nyomozása során feltárja az igazságot és a sötét valóságot, hogy Dávid király nem is volt annyira szent és dicső, mint ahogy azt Salamon és udvara feltüntetni szeretné. Természetesen Ethan az igazságot szeretné megírni, de a bölcs Salamon ezt nem engedheti meg. A Krónikás így saját sorsát teszi kockára, teljesen megtörik, elveszik mindenét és elhallgattatják. A hatalom tökéletes ismerete és működése gyakorlatának átlátása, az értelmiség oldalak és pártok-közisége, azaz egy időtlen mondanivaló sugárzik a műből. Az érdekes az, hogy ez a mű az NDK rendszerében, Ulbricht, ill. Honecker-korszakában született. Persze a „dicső” kultúrpolitikusok ott is zaklatták az írót.