Don Juan éjszakája / Szellemidézés / Kentaur

Don ​Juan éjszakája Részlet a könyvből: „Dübörgött az ég, villámok csaptak fel és fehér gőz szállott a magasba. Giovanni kitépte magát a szobor karjaiból, de már ez nem segített. Forró tűz perzselte, vad szelek rázták s megnyílt alatta a föld. Ahol eltünt lángok csaptak fel s fehér, fojtó szag szállt még soká a levegőben. – Csupa piszok, csupa kosz – dörmögte fogai közt, ahogy kilépett a süllyesztőből s az öltöző felé indult. – Majd beléragad az ember. A fürdő készen várta s perc mulva úgy főtt a vízben, mint az Alvilágban a lelkek. Fentről homályos énekszó hallatszott: Én meg másik gazdát nézek Jobbat, mint a régi volt.” Szellemidézés "Ezt a regényt több mint húsz évvel ezelőtt írtam – emlékezik Karinthy Ferenc a saját gyermekkorát s édesapja, Karinthy Frigyes életének utolsó esztendeit felvillantó Szellemidézés keletkezéséről. – Nagyobbrészt az ostrom idején, különféle lakásokban és pincékben hányódva: egy szuszra, szinte törlés és javítás nélkül. Talán azért siettem, mert éreztem, hogy a magam gyermekifjúságával visszavonhatatlanul elmúlt az a világ is, amelyben felnőttem: gyorsan föl akartam jegyezni, amit akkor fontosnak, érdekesnek tartottam belőle, nehogy később elfelejtsem. Újraolvasva a könyvet, főként a gátlástalansága lep meg. Hangban, stílusban, szerkezetben, s ahogy a valóságos elemeket, az immár irodalomtörténeti tényeket a képzelet játékaival elegyítettem – ma persze másképpen írnám meg mindezt, vagy tán meg sem írnám, neki sem mernék kezdeni. Azt hiszem, nincs jogom annyi év után átkozmetikázni, legföljebb itt-ott megnyesegetni, tömöríteni. Egyébként maradjon csak úgy, ahogy volt: a tündér ifjúság játszi-fájdalmas, szertelen szellemidézésének." A Szellemidézés új kiadása mellett ez a könyv Karinthy Ferenc emlékezetes „irodalmi történeteinek” a regény életanyagát kiegészítő s folytató novelláit is közreadja. Kentaur „Budapesten nincs Quartier Latin, nincs olyan kerület, amely magán viselné az egyetemi városrész színes és félre nem ismerhető jegyeit. De azért egyes vidékein, útvonalain fel lehet lelni azt a jellegzetes reggeli és déli nyüzsgést, amely az egyetemek és főiskolák közelségére vall”- ezzel a hangütéssel kezdődik Karinthy Ferenc nagy sikerű regénye. A Kentaur azonban nemcsak a pesti egyetemisták életének hiteles megidézése, mint az indító mondat sejteti: „tudóslélektani detektívregény” is, ahogy egy kritikus nevezte. Ősi Iván, a regény nyelvész-hőse, a megszállott detektívek ádáz dühével nyomoz egy középkori oklevél rejtélyes szava, a kangrez után, hogy e nyomozás során – mint a jó detektívregényekben is – egy jellegzetes kisvilág, különös tenyészet furcsa figuráit és helyzeteit ismerje meg az olvasó. A kalandos történet, a már-már irrealitásba átlendülő, groteszk epizódok játékossága opalizáló fényekbe vonja a mindvégig izgalmas, mélyebb tartalmait humoros helyzetek mögé rejtő kitűnő regényt.

Mutass kevesebbet