Egy önérzet hét stációja (dedikált)

"Most szép lenni katonának" - mondja a nóta. Szépen szól, de ne higgyünk neki. Katonának lenni sohase szép. Ma sem. Nem passzióból dacolnak a beretvaéles széllel, vigyáznak az őrhelyükön a katonák. A rombolás sakkban tartására kézben kell tartani a rombolás saját eszközeit. A szeretetet ma még csak a gyűlölet biztosíthatja, éberen őrködő gyűlölet azok iránt, akik a szeretet kijátszására, megcsúfolására, megsemmisítésére fenekednek. Én sem örültem, amikor ifjú koromban behívtak katonának. Senki sem boldog, amikor katonai behívót kap. Közel negyedszázad távlatából viszont nagyon örülök azoknak a hónapoknak, amelyeket Vác helyőrségben töltöttem, a hadsereg kötelékében. Jómagam is - másokhoz hasonlóan - tele voltam mindenféle előítélettel a szervezet nívóját, kiképzési módszereit illetően. Az előítéletek egy része nem volt persze alaptalan, de a más léptékrendszerbe időlegesen átkerült polgári morál elbizonytalanodása életre szóló tanulságokkal szolgált számomra. Bizony, a seregben hamar levetkezte mindenki a civil életben felszedett, pökhendi kis pózait. A katonaság elsősorban tehát mint élethelyzet érdekel. Az, hogy a hirtelen rendkívülivé vált körülmények és események hogyan hozzák felszínre az egyén jellembeli értékeit vagy éppen silányságait. A Magyar Írók Szövetsége és a Honvédelmi Minisztérium által évente meghirdetett meghívásos pályázatokon több mint húsz éve veszek részt. Anyagot saját katonaemlékeimből merítek mindig, vagy - nyílt paranccsal a zsebemben - járom az alakulatokat, és szorgos méh módjára gyűjtöm a megírni való élményeket. Az a forma, amit a középkori trubadúrok használtak, és amit Dante az Új élet című művében teljesített ki, felettébb kedvemre való. Nevezetesen az, amikor a prózában elmondott történet megfelelő dramaturgiai pontjain érzelmi nyomatékként egy-egy vers bukkan fel. Mint a musicalekben a songok. Hét ilyen természetű művemet gyűjtöttem most össze ebbe a karcsú kötetbe. Három közülük /Hajnali fémesség, Egy önérzet hét stációja, Hátékát/ nívódíjban részesült, egy pedig /Rekviem a főhadnagyért/ megemelt pályadíjjal járó dicséretet kapott, jeléül annak, hogy a Honvédelmi Minisztérium nemcsak hogy eltűri, de meg is jutalmazza azokat az alkotásokat, amelyek felelős tisztességgel a katona-lét minden vetületét, tehát árnyoldalait is igyekeznek megmutatni... Mind a hét történet fiatalokról szól, telve szerelemmel és a világra való rácsodálkozással. És természetesen korunk szigorúságával. Nagyon remélem, hogy szórakoztató olvasmány lesz mind a hét. És azt is, hogy a puszta szórakoztatással nem éri be a hét közül egy sem! Baranyi Ferenc

Mutass kevesebbet