Hármasugrás

Három ​kisregény húzódik meg a Hármasugrás cím alatt: „Isten, méretre” és „Katonai babérjaim”, „Egy élenjáró termelőszövetkezet kimagasló eredményei”. Olyannyira egy tőről fakadt, egyhangulatú-lélegzetű mind a három, hogy így együtt szinte egyetlen nagyregény fejezeteinek hatnak. Ez a nagyregény a harmincas évek elején indul a Balaton partján, és Pesten ér véget az ötvenes évek közepén. Főhőse, a szerző, eközben kijárja – változó sikerrel és eredménnyel – a katonaság, a szerelem, valamint a kis- és nagypolitika iskoláit, bejárja Tihanyt, Dél-Németországot, Visegrádot és Budapestet (hogy csak a fontosabb színtereket említsük), kitapasztalja és átszenvedi mindazt, amit egy korosztályabeli, nyughatatlan, igazságkereső fiatalember önszántából és szándéka ellenére kitapasztalhatott e tájakon, két-három viharos évtized alatt, és a történetekre, tapasztalataikra a férfikor ormairól visszatekintve, híven és higgadtan számol be elevenekről és holtakról, érett ésszel, megejtően bölcs és ellenállhatatlanul mulatságos humorral, szemérmes lírával, s amellett olyan könnyed, kellemes modorban, hogy amíg tart a mese, az olvasó alig is veszi észre, micsoda mélységek tátonganak a derűs felszín alatt, micsoda víz alatti szirtek és örvények fölött siklik hősünk törékeny lélekvesztője.

Mutass kevesebbet