Isteni színjáték

"... midőn a köztársasági kormányzat csúcsáról tekintett már széjjel, és amint az efféle posztról lehetséges, jól áttekinthette, hogyan élnek az emberek, miként tévelyeg a köznép, hogy mily kevesen vannak azon tiszteletet érdemlő kevesek, akik soraiból ki tudnak válni, azok pedig, akik a köznép mellé állanak, mennyi zűrzavarral vannak teli; és elítélvén az ilyesmiben törtetőket, javallván velük szemben a maga eszméit, lelkében fenséges gondolat született. Elhatározta, hogy egy és ugyanazon műben ábrázolja, hogy milyen súlyosabbnál súlyosabb büntetések várnak a vétkesekre, hogyan üdvözülnek az igazak, s mindezzel magának is örök dicsőséget szerez. Minthogy pedig, amint arról már szó volt, a költészetet mindennemű tudománynál fontosabbnak tartotta, úgy döntött, hogy költői művet alkot. Sokáig tűnődött, hogy miként is fogjon hozzá; végül harmincadik évében látott neki, hogy valóra váltsa, amit kigondolt: vagyis hogy elítélje és felmagasztalja az embereket, mindenkit aszerint, hogy mire szolgált rá az életével. Mivel felismerte, hogy háromfajta élet lehet, úgymint bűnös, bűnből kiláboló és erényre törekvő, valamint az erényes élet, három csodálatos könyvben mutatta be ezt a hármasságot, kezdve a bűnösök elítélésén, s végezve az erényesek dicséretén, s e három könyvet egy kötetbe fogta össze, melyet Színjáték-nak nevezett el. Mindhárom könyvet énekekre, mégpedig, mint tudjuk, versbe szedett énekekre osztotta fel, s a nép nyelvén írt, mégpedig oly művészien, oly csodálatos és szépséges rendben, hogy eddig még senki sem akadt, aki bele tudott volna ebbe kötni."

Mutass kevesebbet