Magyar alkotmánytörténet

Az alkotmány történeti felfogása, mely nem a kartális megfogalmazódáshoz köti a constitutiót, hanem az állami élet szerves fejlõdésében kialakuló és érvényesülõ általános alkotmányos elvek jelenlétéhez, képezi a Magyar alkotmánytörténet szerkesztési koncepciójának alapelvét.A zömében Budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem magyar jogtörténészei által írott munka a magyarság nemzetségi, törzsi és törzsszövetségi szervezõdésétõl a nomád állammodell kialakulásán és mûködésén át vezeti az alkotmánytörténet folyamatát a Kárpát-medencében megalapított keresztény magyar állam kiépítéséig. Majd ezt követõen a patrimoniális, a rendi képviseleti, az abszolút és alkotmányos monarchia, a parlamentáris királyság és végül a magyar köztársaságok modelljeinek elemzésével teszi teljessé a képet a magyar alkotmányfejlõdésrõl. A kötet tudatosan vállalt szerkesztõi elve, hogy csak kevéssé követi a kronologikus rendet, ehelyett a magyar joghistoria történetének jellemzõ alkotmányos jogfolytonosságára helyezve a hangsúlyt a közjogi intézmények (országgyűlés, államfõ, központi és helyiközigazgatás, törvénykezési szervek) feldolgozásával rajzolja meg a magyar alkotmánytörténet tablóját. Ezzel lehetõvé teszi az olvasó számára, hogy megszabadulva a köz- és politikatörténet szokásos cenzúráinak bilincsétõl a maguk folytonosságában ismerje meg olyan jellegzetesen évszázadokon át nyúló intézményeket, mint a szent korona tana, a királyi hatalom és jogkör alakulása, a magyar országgyûlés fejlõdése, a vármegyék története. A kötet olvasója így egészében szemlélteti a magyar alkotmányosság és közjog történeti fejlõdését.

Mutass kevesebbet