Régi idők tömlöcei

A bün­te­tés egy­idős az em­be­ri tár­sa­da­lom­mal. Ugyanis va­la­mennyi em­be­ri kö­zös­ség alap­ve­tő ér­de­ke, hogy a bel­ső ko­hé­zió­ját, tag­jai szo­li­da­ri­tá­sát bom­lasz­tó, a bel­ső ren­det ve­szé­lyez­te­tő cse­le­ke­de­te­ket kor­lá­toz­za, el­há­rít­sa, a sér­tő­ket szank­cio­nál­ja. Ere­den­dően a jog felada­ta a tár­sa­dal­mi konf­lik­tu­sok felol­dá­sa. E feladat­hoz ko­rok sze­rint ren­del­ke­zés­re ál­ló le­het­sé­ges esz­kö­zök kö­zött vá­lo­gat. A bün­te­tőem­ber tör­té­ne­té­ben kiala­kult s nap­jain­kig is­mert fegy­ver­tár a ha­lál­bün­te­tés, a testi ­fe­nyí­tés és cson­kí­tás, a meg­szé­gye­ní­tés, a va­gyon­bün­te­tés és a sza­bad­ság­fosz­tás „ötösfo­ga­tát” kí­nál­ja a ha­ta­lom­gya­kor­lók­nak. A ren­des fő­bün­te­tés a kö­zép­kor­ban a ha­lál­bün­te­tés volt, ame­lyet csu­pán kiegé­szí­tet­tek a nyil­vá­nos vég­re­haj­tás ke­re­té­ben szer­ve­zett tes­ti bün­te­té­sek, a cson­kí­tá­sok, meg­bé­lyeg­zé­sek, ve­ré­sek. A ke­zü­ket,fü­lü­ket, or­ru­kat, aj­ku­kat ve­szí­tett, ne­tán fél­holt­ra vert elítél­tek szen­ve­dé­sei­hez iga­zod­va ma­ga a bör­tön is sa­nyar­ga­tó­vá lett. Az ab­szo­lu­tiz­mus ko­rá­nak Eu­ró­pá­já­ban pa­tak­zott a vér a vesz­tő­he­lyek­en, kö­nyé­kig vé­re­sek vol­tak a ba­kók. Bi­zo­nyos ér­te­lem­ben a bün­te­tés-vég­re­haj­tás ilyen bru­ta­li­zá­ló­dá­sa nyi­tot­ta meg az utat a töm­löc kor­sze­rű­sí­té­se előtt. A rend­szer kri­ti­ku­sai, a bün­te­tő­jog és a bün­te­té­sigya­kor­lat fe­lül­vizs­gá­la­tát kö­ve­te­lő gon­dol­ko­dók és po­li­ti­ku­sok, a hu­ma­nis­ták és a fel­vi­lá­go­so­dás fi­lo­zó­fu­sai a bör­tön­ben lát­ták meg a ha­lál- és tes­ti bün­te­té­sek el­len­pont­ját, az új bün­te­tés­ideál mo­dell­jét. Ez­zel kez­dő­dött meg a sza­bad­ság­vesz­tés dia­dal­út­ja.

Mutass kevesebbet