Szülőföldem

Tamási Áron a harmincas évek végén szabadjegyet kapott a román államtól a román állami vasútra. Az író e kétes megtiszteltetés nyújtotta lehetőséget arra használta, hogy ingyen bejárja hőn szeretett szülőföldjét, és úti élményeiből, tágabb és szűkebb nemzetsége körében szerzett tapasztalataiból végre megírja régóta tervezett könyvét a székelység korabeli életéről, hétköznapjairól, gondjairól és örömeiről, a hagyományairól és a hagyományaihoz való viszonyáról. Az így született társadalomrajz, családtörténet és személyes vallomás a „székely lélek" kérdését járja körül valódi stílusművészre valló, páratlanul gazdag, ízes magyar nyelven. A Szülőföldem (1939) Tamási Áronnak alighanem a legszebb könyve. „No, várj, gondolom, mert én most kivallatom magamat. Elé az értelemmel tehát, amit eszményekhez és igazságra neveltem mindig. Vizsgálja meg szigorúan az ösztön rugóit, amelyek ellene indulának el; világítsa meg a rejtelmeket, bíráskodjék és ítéljen ebben a dologban, hiszen a kisebbségi élet legbensőbb lényegéről van itt szó. Ha a más nyelvű kisebbségeket nem számítom, mi magyarok is másfél millió számban éljük ezt az életet. Vizsgáljuk meg tehát ezt a cseppet, ami a tengerből való, s már mondom is: Igen, Erdély földje ez; s te is erdélyi vagy. Nem jövevény, ki sóval vagy arannyal kalmárkodni jött volna ide. A nép, melyből származol, már itt volt ezer esztendővel ezelőtt. S ha igazuk van a tudósoknak, hogy avarok maradványai a székelyek, akkor itt volt azelőtt is. Nemzetséged sem habozott soha, hogy más országnak jobb földjét kívánta volna lakóhelyül, hanem ezt védte tatárral, némettel és muszkával szemben. S most ingerülten néznek mindenütt reád, ha nyelveden szólasz ezen a földön; s még úgy jársz a legjobban, ha nem válaszolnak. Jól teszed, ha titkolod is, hogy magyar vagy, mert puszta léted kellemetlen és izgalmat idéz fel." Tamási Áron: Szülőföldem

Mutass kevesebbet