Van egy hely, a színpad...

Tíz színész a középkorosztályból. A névsor nem volt előre eltervezve; a kérdezői kíváncsiságot nézői élmények - a szakma felől tekintve: kiemelkedő művészi teljesítmények - alakították. A színészi munka minősége mellett beszélgetőtársaimnak a pályán töltött több évtizede és az interjúkban érintett színházi műhelyek jelentősége is az összeállítás indokait erősíti; s mindez bizonyára az olvasó számára is elfogadhatóvá teszi a válogatásban rejlő szubjektív mozzanatokat (beleértve azt is, hogy úgy alakult: ezúttal kizárólag férfiak a megkérdezettek). A beszélgetések két-két időpontban készültek: az első interjú kinél-kinél a pályakezdettől az előző évekig tartó időkört fogja át, a második pedig a legutóbbi időszakról szól. A szövegek együtteséből összerakódó kép lényegesen többet nyújt, mint a tíz színész gondolkodásmódjának egyenkénti összefoglalását, az életművek eddigi részének összegzését, hiszen a számtalan alkalommal összefutó pályák érdekes színháztörténeti vonalakat is kirajzolnak, amelyek későbbi korok emlékezete számára is fontossá válhatnak. Ezt a célt szolgálják az interjúkhoz csatlakozó színházi szerepés rendezési katalógusok is. Dömötör Adrienne

Mutass kevesebbet