Az ártatlanság kora

Mesterházi ​Lajos írja könyvéről: "Az ártatlanság korát közvetlenül A négylábú kutya után írtam. Logikailag kapcsolódik hozzá: A négylábú kutyában erkölcsi ítéleteink felületessége, a morális sémák, kényelmes előítéletek ellen szóltam, most mélyebbre próbáltam ásni: mi is hát az a jó, amely Goethe szerint a legsötétebb útvesztőben is eligazítást ad? Mi az a princípium, amely az ember minőségét és egyben az élet minőségét is meghatározza? Ennek megválaszolását nemcsak A négylábú kutya írása közben fölmerült problémáim tették szükségessé, de külön aktualitást jelentett a 60-as évek elején megindult sajátságos társadalmi változás. Rózsa Szilárd ma már nyilván nem az Opeljával, hanem a Mercedesével vagy Volvójával parádézna, és feltehetően nem az Akadémia üdülőjében, hanem saját svéd tervezésű villájában látná vendégül társaságát, a Balaton partján. A jelenség azonban nem efféle fokozatokon mérhető, lényege megvolt már a jelentkezése pillanatában: az, amit néhány cikkemben a szocializmus felszínén mutatkozó »piti fogyasztói szemléletnek« neveztem. Személyes élmények sora ihlette magát a történetet, ezt a különös utat a tisztítótűzön át. Némelyek akkoriban a kulcsot keresték hozzá, tudok róla, még annak is utánanyomoztak, mikor nyaraltam valamelyik akadémiai üdülőben. Mondanom sem kell: szó sincs itt kulcsregényről, nem is tudom, van-e az Akadémiának üdülője a Balatonon. Azt viszont, hogy a szereplőket fölismerni vélik, természetesnek tartom: realista vagyok. (Jobb volna persze, ha az olvasók néha magukra is és nemcsak egymásra ismernének.) Az ártatlanság korával kapcsolatban, kivált a színpadi változat után, egyesek Ibsen Nóráját emlegették, ami nagyon megtisztelő, de ismét csak téves analógia. Ibsennél lényeges az, hogy Nóra nő, abban az időben a mondanivalónak ez fontos része volt. Nálam elhanyagolható véletlen. Függetlenül bizonyos életrajzi egyezésektől, ezt a nőfigurát sokkal nagyobb mértékben mintáztam valójában magamról, mint A négylábú kutya író-főszereplőjét."

Mutass kevesebbet